Az sem zavar ha megint olvasókat vesztek, de erről most írnom kell. Tegnap megérkezett a nagyon várt kendőm a Hirbawitól! Fél éve vártam erre. Ez az utolsó létező Palesztin kézben lévő, hagyományos kufiya szövészet. Alapjáraton is elég limitáltan elérhető kézműves manufaktúráról van szó, mert ahol tudják hátráltatják őket, most meg köszönhetően a háborúnak csupán évente néhányszor lehet csak hozzájutni pár darabhoz. Én le is tettem róla hogy eredetit sikerüljön szerezni, de azért gyakran nézegettem fel a honlapjukra és sikerült is elcsípnem egy kisebb készlettöltést. Konkrétan 2-3 órán át volt miből rendelni, olyan hamar elfogyott. A honlapon külön jelzik is, hogy ha lehet mindenki maximum 1 kendőt rendeljen, hogy jusson mindenkinek. Szóval részemről befejezettnek tekintem a missziót. A kendőgyűjteményem egyébként hálás ezért a darabért. A világ számos pontjáról szereztem már eredeti, kézműves kendőket, de a kuffiyeh még hiányzott. Igazából, akkor szerettem volna beszerezni egyet, amikor a gulf országokba utazok, de tekintve a jelenlegi helyzetet úgy voltam vele hogy sokkal többet tehetek azzal ha dirrektben egy olyan palesztin családot és céget támogatok, akik tisztességesen dolgoznak, munkát adnak a helyieknek és próbálnak emberek maradni abban a pokolban.
Annak ellenére, hogy rendelhettem volna a hagyományos fekete-fehér, piros-fehér színben, én mégis egy kevésbé népszerűt/felismerhetőt választottam. Ugye én vidéken egy békés helyen élek, tüntetésekre nem járok, a konfliktust nem keresem, de azért szerettem volna valamivel kifejezni az érzéseimet. A Nyugati világban radikális szimbólumnak bélyegzett nacionalista fekete/piros-fehér színeken túl jelképezhet ellenállást, törekvést, egységet, akár nemzetek között is, szolidaritást, lehet emlékeztető és igen, lehet azért is hordani egyet hogy kifejezzük a béke vágyát. Gyakorlatilag olyan, mint kokárda – már ha valaki el tud vonatkoztatni a média által ráruházott szimbólikától. Nem csak az arabok hordják, és nem csak a palesztín ellenállást jelképezi. Afrikában, ázsiában évszázadok óta létezik és mindig a fontosabb nemzeti törekvésekhez párosul. Sőt már az írek, a számik, inuitok, és az amerikai őslakosok is hordják. A zsidóknak is van, igaz aki most hord egyet az többnyire valamelyik palesztin verziót viseli.
Valamint a saját személyes törekvéseimet is szerettem volna összefogni vele, ezért az enyém egy fekete alapú, a kaleidoszkóp színeire emlékeztető hímzéssel díszített kendő lett. A színek a sokszínűséget, az összetartozást, az egységet, harmóniát szimbolizálják és és külön tetszik, ahogy a fonalváltás mindig a minta közepére kerül. A másik, ami hasonló jelentésű lett volna az a rainbow kufiya, de az utolsó pillanatban erre cseréltem és nem bántam meg.
Ez egyébként a Safad (Tzfat) kufiya.
Safadban valaha békés központja volt nem csak a zsidó miszticizmusnak, de a tasawwuf-nak is, ami az iszlám spirituális lelkisége – nevezik még a lélek tudományának, vagy a lélek gyönyörű cselekedeteinek is. Az iszlám 3 dimenziójának (test-islam-muslim; elme-iman-mu’min; lélek-ihsan-muhsin) egyike, amelyekből ha egy is hiányzik, vagy el van hanyagolva az már nem iszlám! Ennek ellenére manapság főként rugalmassága és kritikus természete miatt néhányan igyekeznek kiradírozni a “lelket” az iszlám arculatából olyannyira hogy mára sokan azt sem tudják hogy klasszikus értelemben mit is jelent (de semmiképpen sem kizárólag táncoló, éneklő embereket…) és mennyire fontos ez a tudományterület. Erről a témáról rengeteget lehetne beszélni, de röviden annyit, hogy az emberek többségének csak az egyik van aktívan használatban… na vajon melyik? Persze én is csak egy muszlim vagyok, de képzem magam és időről időre sikerül harmonizálnom, feljebb lépni, feljönni. Ez nem egy olyan dolog, amit ha egyszer elérsz, az megmarad és onnantól kezdve kész vagy. Inkább egy hullámvasút amiben hol fent, hol lent vagy és próbálsz minnél feljebb (közelebb) kerülni.
Ennek a fajta klasszikus felfogásnak a képviselői nagyobb részben Izrael megalapulásától kezdve maguktól vagy üldöztetés hatására hagyták el a térséget. Az egyik legnagyobb szúfi tudós és híres költő Rumi volt, akit szerintem sok nem muszlim is ismer. De említhetném Al-Ghazalit vagy Al-Arabit is.
Safad történelmében tehát hidak rejlenek azok között, akik keresik függetlenül a vallási vagy származási hátterüktől. Ma ez egy vallásközi mozgalom is egyben, ami az “Ábrahám útja” nevet viseli.
Ez tehát az én néma lázadásom és kritikám.
Igazán örülök hogy ilyen sokféle kendőt készítenek, mert mindenki megtalálhatja azt amelyik a leginkább illik hozzá.
Annyi de annyi mindent tudnék írni erről a témáról, de amikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam hogy befejezem, szóval csak szerettem volna megörökíteni, meg egy kicsit mesélni róla. Nekem ez sokat jelent, már csak a családfakutatás miatt is, amiben egyenlőre nem haladtam tovább viszont a meglévő infókkal felvettem a kapcsolatot egy közösséggel, akik meglepő módon nagyon kedvesek velem és igyekszem megismerni őket jobban.
Komolyan, az élet egy fura kaland. A végére ott kötsz ki, ahol soha nem akartál.
Btw, május 11 a kufiya világnapja, szóval ha ilyesmi kockás kendőt látsz valakin, az nem véletlen.
A másik, jóval személyesebb okom pedig az volt, hogy anyámnak volt egy gyapjú sála ami pontosan ugyan ezeket a színeket használta az apró csíkos, kockás mintájához és ami a korházban az első takarómként funkcionált. Tini koromban elkértem, aztán szerencsétlenségemre valahol elhagytam, amit nagyon bántam. Ez a kufiya konkrétan annyira hasonlít rá, hogy anyám azt hitte megtaláltam, ami érthetetlen mert az a kendő csak egy sima kockás sál volt, de pont ugyan ilyen. Szóval most baromi boldogan fogom mindenhova hordani.
Amúgy volt ma egy kisebb kiborulásom, az elmúlt napok miatt is, egyszerűen úgy éreztem semmit nem tudok megcsinálni, le akartam írni az egészet részletesen de inkább nem. Megfogalmazni sem tudom pontosan az egészet, a félremagyarázás meg triggerel szóval hagyom inkább.
Elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk. Kiderült, hogy lassan 4 éve egy interjúban, amit mi is láttunk és ami lement a pakisztáni tv-ben is, pont ők szerepeltek mint a legszebb friss házasok. Mennyi esély van arra, hogy aztán pont velük ismerkedünk meg Budapesten, hogy általunk jönnek ki Németországba és valahogy folyton pont ugyan ott vagyunk? Nekik az a tervük hogy vissza mennek majd Budapestre élni, mi meg még nem tudjuk… de tekintve hogy mindig ugyan ott vagyunk, lehet hogy mi is visszakeveredünk egyszer.
