Véget ért a Ramadan, tartottunk egy kicsi szerény Eidet, volt torta meg minden ilyesmi. A. dolgozott aznap is, annak ellenére is hogy egyedül vitte végig a húsvéti hetet, mert a németek home office-ban kirándultak. Aztán valahogy felgyorsultak a dolgok, mert másnap, mikor éppen leültem volna blogolni az unalmas életemről olyan este 7 óra felé, T. elkezdett hányni. Egy órán belül háromszor is, mire összekaptuk magunkat és elindultunk a városba az ügyeletre. Rendesen meg voltam ijedve, mert T. nem egy hányós fajta, csak nagyon komoly okkal. Mikor covidos volt meg amikor streptococcusos, megesett 1-2 alkalommal na de nem mindjárt háromszor egymás után. Mire beértünk az ügyeletre 1 óra alatt, 16 lett az arány…
Ilyenkor azért örülök, hogy végül nem Flehingenbe költöztünk, mert onnan + 1 óra lett volna.
Annyit tudtunk meg, hogy elkaptunk egy jó kis tavaszi vírust, valószínűleg a múlt heti kiránduláson. Én már aznap mikor T. is rosszul lett éreztem hogy ez engem se hagy ki, A. pedig csak másnap. Az elmúlt 3 napunk így hát kerek perec dögrovás volt és mivel T. az első, így magunknak konkrétan elfelejtettünk gyógyszert venni, de erőnk már nem volt kimenni újra szóval átszenvedtük. Mindenünk fájt, nagyon semmit nem ettünk, nem tudtunk ébren maradni… T.-nak már csak hasmenése van, ami kicsit sem jobb.
A németeknek speciális képességeik vannak arra, hogyan kell kivédeni az efféle vírusokat, mert minden külföldi ismerősünk beteg de egyetlen német se. Konkrétan kinevettek minket, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Nem véletlen az esőkabát, sál, vagy akármi rajtuk ilyen 15-20 fokos, naposnak tűnő időben is.
Amúgy furcsa, mert emlékeim szerint a 90-es években még pont ilyen szeszélyes volt a tavaszi időjárás Magyarországon is, aztán eltűnt és lett belőle langyi tél meg száraz nyár…
Szóval ennek következtében még azt is majdhogynem elfelejtettem hogy új blogom van. Teljesen kiestem a ritmusomból. Most ha meggyógyultunk viszont szeretnék visszatérni a diétához és edzéshez és hogy ne adjam fel, a blogban fogom vezetni hétről hétre, mint régen, hátha ez segít valamit. Meguntam hogy árnyéka legyek önmagamnak. Lesz kollagénem, meg szobabicóm is szóval támogatva is vagyok.
Amúgy volt ma egy kisebb kiborulásom, az elmúlt napok miatt is, egyszerűen úgy éreztem semmit nem tudok megcsinálni, le akartam írni az egészet részletesen de inkább nem. Megfogalmazni sem tudom pontosan az egészet, a félremagyarázás meg triggerel szóval hagyom inkább.
Update: éjjel 2 van és megint ügyeleten.