Miután egyszer már majdnem befejeztem ezt a _s csodát, sikerült elfelejtenem lementeni és természetesen pont elrontottam valamit akkor, amikor már azt mondtam volna, na még egy kicsit és kész. Nem tudtam belépni többet, pánikba estem aztán a helyzet teljes elfogadásával szépen csendben újra raktam a tárhelyemet. Végül is én voltam a hülye, hogy nem valami PS-ben vagy noteban piszkáltam a sablont. Na és akkor feltűnt egy olvasatlan email a szolgáltatótól amiben megoldás lett volna a problémámra. Nem értem, miért nem hívnak fel telefonon? Akkor nem törlöm le az egészet.

Aztán egy nap gyász után nekiálltam újra és azt kell hogy mondjam hogy végül is elégedett vagyok. Talán annyi, hogy a mobil menü elég gyenge lett, de amikor elkezdtem babrálni a _s drop down menüjét nem sejtettem, hogy nem lesz jó. Útközben rájöttem hogy teljesen ki kellett volna cserélni a w3schools féle hambis mobile menüre, de semmi energiám már szétbontani a navit, az sokkal macerásabb lenne mint az egész volt eddig, főleg ha olyan tökéletesre szeretném mint elképzeltem, ezért ezt így hagyom most. Kevés menüponttal jól működik, és nekem sosem volt sok. Ha esetleg a jövőben kellene, akkor azon a hídon majd akkor megyek át ha odaértem – vagy legalábbis akkor, ha megint rámjön a kódolhatnék. Ahoz képest hogy hogy nézett ki, meg hogyan működött, tovább jutottam mint gondoltam hogy fogok.

Viszont most hogy ez rendben van, fogalmam sincs mit csináljak. Az április minden évben nagyon durva nekem, ilyenkor mindig beüt a depressziós fázis. Akkor is fáradt vagyok ha 10-12 órát alszom és ha napközben nem tehetem meg hogy ágyban legyek, akkor a mikroalvás következik. Kívülről úgy tűnhet csak pihentetem a szemem. Arról meg hogy érzelmi szinten ez milyen, nagyon nehéz beszélni. Egyrészt már hozzászoktam, tudom mikor jön is azt is tudom – bármennyire nehéz is realizálni amikor benne vagyok és minden olyan reménytelen – hogy el fog múlni, vége lesz egyszer ezért csak várok…
Nyilván azért aludnék folyamatosan, mert annyira fáraszró az egész állapot. Baromi hiábavaló, elszigetelt, néha pedig minden olyan álomszerű, amiben vannak olyan dolgok amik még lehetetlenebbnek tűnnek mint a valóságban.
Idén rengeteg új dologba kezdtem de ilyenkor egyikkel sem tudok foglalkozni. Ez pedig nagyon triggerlően hat, hiszen tisztában vagyok vele: lesz olyan közülük amelyik nem éli túl az áprilist.

Vajon önsértés és önutálat megenni, meginni valamit amiről tudom hogy nem tesz jót, sőt egyenesen árt, csak azért mert finom és nem érdekel a következmény?

 

Tudom a választ.

… “Utolért az április”