Agresszív tavaszi vírusok

Véget ért a Ramadan, tartottunk egy kicsi szerény Eidet, volt torta meg minden ilyesmi. A. dolgozott aznap is, annak ellenére is hogy egyedül vitte végig a húsvéti hetet, mert a németek home office-ban kirándultak. Aztán valahogy felgyorsultak a dolgok, mert másnap, mikor éppen leültem volna blogolni az unalmas életemről olyan este 7 óra felé, T. elkezdett hányni. Egy órán belül háromszor is, mire összekaptuk magunkat és elindultunk a városba az ügyeletre. Rendesen meg voltam ijedve, mert T. nem egy hányós fajta, csak nagyon komoly okkal. Mikor covidos volt meg amikor streptococcusos, megesett 1-2 alkalommal na de nem mindjárt háromszor egymás után. Mire beértünk az ügyeletre 1 óra alatt, 16 lett az arány…
Ilyenkor azért örülök, hogy végül nem Flehingenbe költöztünk, mert onnan + 1 óra lett volna.
Annyit tudtunk meg, hogy elkaptunk egy jó kis tavaszi vírust, valószínűleg a múlt heti kiránduláson. Én már aznap mikor T. is rosszul lett éreztem hogy ez engem se hagy ki, A. pedig csak másnap. Az elmúlt 3 napunk így hát kerek perec dögrovás volt és mivel T. az első, így magunknak konkrétan elfelejtettünk gyógyszert venni, de erőnk már nem volt kimenni újra szóval átszenvedtük. Mindenünk fájt, nagyon semmit nem ettünk, nem tudtunk ébren maradni… T.-nak már csak hasmenése van, ami kicsit sem jobb.

A németeknek speciális képességeik vannak arra, hogyan kell kivédeni az efféle vírusokat, mert minden külföldi ismerősünk beteg de egyetlen német se. Konkrétan kinevettek minket, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Nem véletlen az esőkabát, sál, vagy akármi rajtuk ilyen 15-20 fokos, naposnak tűnő időben is.
Amúgy furcsa, mert emlékeim szerint a 90-es években még pont ilyen szeszélyes volt a tavaszi időjárás Magyarországon is, aztán eltűnt és lett belőle langyi tél meg száraz nyár…

Szóval ennek következtében még azt is majdhogynem elfelejtettem hogy új blogom van. Teljesen kiestem a ritmusomból. Most ha meggyógyultunk viszont szeretnék visszatérni a diétához és edzéshez és hogy ne adjam fel, a blogban fogom vezetni hétről hétre, mint régen, hátha ez segít valamit. Meguntam hogy árnyéka legyek önmagamnak. Lesz kollagénem, meg szobabicóm is szóval támogatva is vagyok.
Amúgy volt ma egy kisebb kiborulásom, az elmúlt napok miatt is, egyszerűen úgy éreztem semmit nem tudok megcsinálni, le akartam írni az egészet részletesen de inkább nem. Megfogalmazni sem tudom pontosan az egészet, a félremagyarázás meg triggerel szóval hagyom inkább.

Update: éjjel 2 van és megint ügyeleten.

“Agresszív tavaszi vírusok”

Utolért az április

Miután egyszer már majdnem befejeztem ezt a _s csodát, sikerült elfelejtenem lementeni és természetesen pont elrontottam valamit akkor, amikor már azt mondtam volna, na még egy kicsit és kész. Nem tudtam belépni többet, pánikba estem aztán a helyzet teljes elfogadásával szépen csendben újra raktam a tárhelyemet. Végül is én voltam a hülye, hogy nem valami PS-ben vagy noteban piszkáltam a sablont. Na és akkor feltűnt egy olvasatlan email a szolgáltatótól amiben megoldás lett volna a problémámra. Nem értem, miért nem hívnak fel telefonon? Akkor nem törlöm le az egészet.

Aztán egy nap gyász után nekiálltam újra és azt kell hogy mondjam hogy végül is elégedett vagyok. Talán annyi, hogy a mobil menü elég gyenge lett, de amikor elkezdtem babrálni a _s drop down menüjét nem sejtettem, hogy nem lesz jó. Útközben rájöttem hogy teljesen ki kellett volna cserélni a w3schools féle hambis mobile menüre, de semmi energiám már szétbontani a navit, az sokkal macerásabb lenne mint az egész volt eddig, főleg ha olyan tökéletesre szeretném mint elképzeltem, ezért ezt így hagyom most. Kevés menüponttal jól működik, és nekem sosem volt sok. Ha esetleg a jövőben kellene, akkor azon a hídon majd akkor megyek át ha odaértem – vagy legalábbis akkor, ha megint rámjön a kódolhatnék. Ahoz képest hogy hogy nézett ki, meg hogyan működött, tovább jutottam mint gondoltam hogy fogok.

Viszont most hogy ez rendben van, fogalmam sincs mit csináljak. Az április minden évben nagyon durva nekem, ilyenkor mindig beüt a depressziós fázis. Akkor is fáradt vagyok ha 10-12 órát alszom és ha napközben nem tehetem meg hogy ágyban legyek, akkor a mikroalvás következik. Kívülről úgy tűnhet csak pihentetem a szemem. Arról meg hogy érzelmi szinten ez milyen, nagyon nehéz beszélni. Egyrészt már hozzászoktam, tudom mikor jön is azt is tudom – bármennyire nehéz is realizálni amikor benne vagyok és minden olyan reménytelen – hogy el fog múlni, vége lesz egyszer ezért csak várok…
Nyilván azért aludnék folyamatosan, mert annyira fáraszró az egész állapot. Baromi hiábavaló, elszigetelt, néha pedig minden olyan álomszerű, amiben vannak olyan dolgok amik még lehetetlenebbnek tűnnek mint a valóságban.
Idén rengeteg új dologba kezdtem de ilyenkor egyikkel sem tudok foglalkozni. Ez pedig nagyon triggerlően hat, hiszen tisztában vagyok vele: lesz olyan közülük amelyik nem éli túl az áprilist.


Vajon önsértés és önutálat megenni, meginni valamit amiről tudom hogy nem tesz jót, sőt egyenesen árt, csak azért mert finom és nem érdekel a következmény?

 

Tudom a választ.

“Utolért az április”